Az új blogom a Jack & Jane a jackandjane.freeblog.hu -n lesz elérhető. Egyelőre még csak a sablon van fent  - a gyári. 

Nincs otthon netünk - de dolgozunk rajta! Azt hiszem ebből a mondatból sok minden kiderült, vagy mégsem. 

Előreutalásként : ÖSSZEKÖLTÖZTÜNK ^^;

Minden változik körülöttem... nem is tudom mire koncentráljak igazán. Mégis, azt kell mondanom, h tetszik ez az állapot.

Úgy döntöttem, mivel életem egy újabb szakaszába lépek, h egy új blogot fogok szerkeszteni. 

"Sunjaka"  továbbra is élni fog, csak új  bejegyzések nem kerülnek bele.

Összegzésként mit is írhatnék bő 4 év termékéről... nem volt egyszerű eljutni ebbe az állapotba amiben most vagyok. Sok kellemetlen,  és kellemes dolog történt ami jelentős szerepet játszott abban, h igazán kiforrjon a személyiségem. Örülök, h anno elkezdtem.

Az új blog legyen meglepetés. ^^;

Örülök, h olvastatok.

Jelentem, sikeres záróvizsgát tettem tegnap délelőtt (átlagolva 4-es lett). ^^

Büszke vagyok magamra! És rendkívül boldog!

Lényegében most zárult le életem egy nagyobb fejezete, s egy rövidebb türelmesebb időszak után egy új másfajta, de remélem fantasztikus hosszú időszak következik életem értelmével.

Nézem a listát a falamon, amire a félév elején felírtam, h mik a céljaim. Az egyetemi életemhez kapcsolódó célok közzül már csak egy maradt, ami még teljesítésre vár, ez pedig a "talárt viselni a diplomaosztón". Boldog vagyok, mert nemsokára ez is teljesülni fog. ^^

Ízt hinné az ember, h így lassacskán az egyetemi tanulmányok vége felé mennyivel könnyebb dolga is van. Na persze téved. A záróvizsgához szükséges kérvények, és egyéb TO -s hülyeségek, szinte mindennaposak, nem is beszélve a régi és elkallódott jegyzetek visszaszerzéséről. De ez csak az érem egyik oldala.

A minap volt egy kis szabadidőm, s eltöprengtem, h mi mindent kell megcsinálni. Csak néhány dolog, előre is emlékeztetőül a következő hónapokra:

• Egyetem: záróvizsga, diploma na meg minden procedura ami ehhez kapcsolódik.
  
• Munka: elsődlegesen önmagam fejlesztése, főként koncentráció és gyakorlat - több ötlet is megszületett már a fejemben ennek megvalósítására.
• Élet: (helyesbítek : ÉLET így csupa nagy betűvel) találni egy takaros lakást/ garzont / albit vagy minek is nevezzem, h végre elkezdhessük közös életünk párommal.
• Hobbi: ideje lenne levizsgáznom shogi-ból, rendbeszedni a blogom, csinálni egy igazán jó saját honlapot, végigolvasni a Harry Potter befejező részét ^^; valamint azt a mangát, amit már kb fél éve elkezdtem.
• Sport: lehetőleg minél többet. Cél : rendszeresség. Sok kicsi sokra megy. S nálam ez a cél. Nem izmot akarok fejleszteni nagy súlyokkal, hanem  zsírt égetni úgy, h az a plussz ami rajtam van ne izommá alakuljon, mert akkor olyan leszek mint egy súlyemelő nő s azt nem akarom.
• Főzés: ez lényegében az albérlethez kötődik, szeretnék vmi jó rendszert kitalálni arra, h mindig legyen időm főzni. Mert jobb az amit én csinálok, mint cmi gyors redelt kaja. 
• Más avagy a fő cél: tervezés. Szeretném ha minden zökkenőmentesen zajlana, s elérném a céljaimat. (Húúú ez így átolvasva nagyon naív és utópisztikus gondolat, de tudom, h ha valóban ezt akarom akkor úgy lesz. ^^;)

Szóval tervezek. Pozitívan. Alkalmazva a vonzás törvényét, amiről csak egy dolog jut most eszembe:

"Óhajod számomra parancs!" 

Aki olvasta már A titok c. könyvet tudja miről beszélek, aki még nem annak ajánlom. Szerintem érdekes. 

Onnan tudod, h régen blogoltál, h harmadjára sem sikerül a megfelelő jelszót begépelned a bejelentkezéshez.

A múlthéten sikerült az utolsó vizsgám is, szóval már csak az államvizsga van hátra. Már csak!!! áááá!!! Eddig nem paráztam, de tegnap is meg ma is néhány kedves ismerősöm a frászt hozta rám, és teljesen bepánikoltam.

Rájöttem, h a tételsorban szereplő  megmérettetésekhez szükséges információkat tartalmazó jegyzeteim felét azt sem tudom hol találom. Pedig nem ártana rendesen felkészülni.  Na most aggódom egy kissé.

Tudom, h menni fog és megcsinálom, de akkor is. Mégis csak egy záróvizsgáról van szó!

Munka: ha nem fájt volna ma a fejem, és nem görcsöltem volna be egész jó lett volna a mai nap, de annyira csak a fájdalomra koncentráltam, h feleslegesen felhúztam magam, amiért rosszul vágtam ki egy képet, s az egész oldal összeomlott. Ilyenkor mindig annyira le tudok hangolódni. Azt hiszem legközelebb viszek magammal fájdalomcsillapítót. Biztos ami biztos.

Eddigi tanulmányaim során egyszer sem volt olyan, h péntek este vizsgáznék szóban. De hát mit volt mit tenni, el kellett menni, hisz a jövőhéten képtelen lettem volna 3 vizsgát 3 egymást követő napon letenni.

Fél hétre mentem és a tanárnő szinte azonnal be is hívott. Megkaptam a kidolgozandó témakört, s nekiláttam kifejteni. Szerettem azt a témát. A kétszemélyes játékokat. Jól fel is készültem belőle. Ment is. És ezt ő is látta. Aztán kaptam még egy témát, amit viszont már kevésbe tudtam. De végeredményben meggörbült.

Általában jól viselem a stresszt, s nálam inkább a megmérettetések után jön elő, mint közvetlen előtte. ...Potyogtak a könnyeim, amikor elhagytam az irodát...

Egy olyan tanárnál vizsgázni, egy ilyen helyzetben- végzősként - akitől mindig is félt az ember, s aki már egyszer egy másik tárgyból megmérettetett, borzasztóan nehéz. Pláne, ha az ember olyan mint én (olykor kissé ellentmondásos). Nem erőségem a logika. Soha nem is volt az. Nehéz volt megtanulni, hogy miként is lehet úgy felépíteni dolgokat, amik másoknak nyilvánvalóak, mégis nekem őrült kihívást jelentenek. 4. alkalommal vizsgáztam anno...

Mégis az vizsga volt az, ami itt tartott ezen az átkozott egyetemen. Ez volt az amiért maradtam, és úgy döntöttem elvégzem. Abbahagyhattam volna, mint oly sokan, de teljesíteni akartam. És el akartam végezni az egyetemet. Nem volt könnyű mindig szemelőtt tartani ezt. Olykor csak áltattam magam, s próbáltam nem tragikusan felfogni a dolgokat. Mindig is tudtam, hogy nem lesz könnyű menet, de akartam, és ezért küzdöttem. 

Így a vége felé azt mondom, nem vágnék bele mégegyszer - legalábbis ösztönösen ezt sugallja a szívem. Hisz ki akarna szenvedni ha nem muszáj? Mégis az eszem azt mondja, újra itt lennék; s végigküzdeném. Az egyetemi éveimnek köszönhetem, h rengeteget változtam. Sok jó új tulajdonságot szereztem. S ahogy változtam a barátok is szép számmal gyűltek körém. Arról nem is beszélve, hogy a páromat is egy unalmas órának köszönhetem. Szóval jó ez, a sok kisebb kellemetlenség, és félelmetes vizsgák közepette is.

...

Már csak 2 vizsga van hátra, meg az államvizsga. ... olyan közel van...

...

Most pihenek egy kicsit - takarítok, főzök, mosok - aztán belevetem magam újra a tanulásba. Mert akarom azt a tallárt viselni én is! 

Mondhatni szégyen, h elég rég írtam már, de mit tehettem. Az íráshoz idő kell. S nekem vhogy nem sok jut mostanság.  Mégis apránként haladok.

Végre befejeztem a szakdolgozatomat. Szépen be is köttettem ma és leadtam a TO-n, sőt a konzulensemnek is. Örülök, h készen lett időben. S annak meg különösen, h egy olyan témát választottam (WEB USABILITY) amelynek igazán látom értelmét, és sok érdekességet találhat az ember, ha igazán belemélyed a keresgélésbe. Úgy érzem Steve Krug : Don't Make Me Think c. könyve igazán jó hatással volt rám, hisz megerősített, és most már tudom mit akarok fejleszteni magamban. Tudom merre induljak el szakmailag. És nem azért, mert "sok pénzt lehetne keresni vele", hanem azért mert ez érdekel. Már korábban is eldöntöttem, h olyan munkám lesz amit szeretek csinálni. S emelett kitartok.

Apropó munka. Imádom. De komolyan. Jó érzés bejárni, és dolgozni. Érdekes, és mindig tanulok vmi újat. Néha ugyan elbizonytalanodom, de a többiek segítenek, és ez méginkább erőt ad. Jó, h számíthatok a támogatásukra. 

Egyébként pedig vizsgákra készülök. Még van 3, plussz az államvizsga. Szeretnék talárt viselni, szóval iparkodom sikeresen befejezni ezt a félévet is. Az egyetem felé még van egy kis elintéznivalóm (szakdogás CD leadás, tantárgyak összegzése), de a nehezét már letudtam, a kérvényeket elfogadták, és ez a lényeg. A papírforma szerint minden rendben. 

Nos most búcsúzom megint egy hosszabb időre. Várnak a jegyzetek!